Ahogy észak felől elindultunk, a Brompton
Cemetery egyre sűrűbb és érdekesebb lett. Ez a második nagy londoni nagy temető,
amit meglátogattunk, a másik a Highgate volt - arról majd máskor írok.
 |
| A baljóslatú, szép angyalok itt is felbukkantak |
Több ismert személyiség is itt van
eltemetve, de végül térkép híján semelyikük sírját nem találtuk meg.
Itt
nyugszik például Emmeline Pankhurst, az egyik
legismertebb, militáns módszerei - ablakok betörése, rendőrök elleni támadások - miatt meglehetősen ellentmondásosan megítélt
szüfrazsett, aki élete végén annyira aggódott a bolsevik veszély miatt, hogy belépett a konzervatív pártba.
Itt van eltemetve John Snow is, akit a modern járványtan atyjának neveznek, mert ő ismerte föl először a kolera és a szennyezett víz kapcsolatát a 19. században.
Itt található Henry Cole feltaláló sírja is, akinek a nevéhez kötődik az Angliában oly elterjedt karácsonyi üdvözlőkártyák kereskedelmi forgalomba kerülése.
 |
| A főbejárat felé vannak a főépületek: a központban a nyolcszögletű kápolna és a szélesen elterülő árkádsor áll |
A temetőből kijőve a Fulham Road-ra értünk, ami nem tűnt
igazán elegánsnak: forgalmas és zajos volt. Ha nyugati irányba megyünk, megnézhettük volna a Chelsea stadiont, de ezt most kihagytuk.
Ehelyett elindultunk a Temze irányába a Hortensia Road-on, amely a szintén forgalmas King's Roadra vezetett. Ez Chelsea egyik
főutcája is, de itt messze nem olyan hangulatos, mint a keletebbi, Sloan Square
közeli része.
Szóval ezen is átvágtunk és az Ashburnham
Roadon elértünk a Lots Road-ig, aminek folytatása a Cheyne Walk. A Lots
Road-on van a Chelsea Szörnyként is emlegetett volt erőmű, ami annak idején a
londoni metró áramellátását biztosította.
 |
| A volt erőmű |
Észak-kelet felé tovább menve, a Temzével
egy vonalban a Cremorne Gardens-nél lehet kimerészkedni egy meglehetősen rozoga
lábakon álló mólóra. Innen aztán sok minden látható, például a távoli Shard, Európa legmagasabb épülete.
 |
| A móló |
Körülbelül itt kezdődik a folyó lakóhajós része is. Nem voltak túl vonzóak ezek a lakások így a szárazra vetve...
 |
| A lakóhajók elképesztően drágák |
A Cheyne Walk egy Temze parti út, sajnos
ez is forgalmas volt, amikor arra jártunk. Tele van "blue plaque"-os
házakkal. A blue plaque (kék emléktábla) rendszer a 19. században indult, s az adott helyhez köthető hírességre hívja fel a
figyelmet.
 |
| Két blue plaque az utca túloldalán |
A Cheyne Walkon van táblája William Turnernek, a híres festőnek, s az egyik itteni házban forgatták Antonioni Nagyításának koncertjelenetét is.
Ezután elhagytuk a Temze partot és a
Milman's Street-en visszamentünk a King's Streetre.
Elsétáltunk az Old Church Street-ig, útközben láttuk Terence Conran Bluebird éttermét, ami eredetileg egy elegáns art deco autókereskedés volt az 1920-as években.
 |
| Balra a Bluebird |
Újra elindultunk a Temze irányába. Itt rábukkantunk egy 19. századi tejüzem
épületére, amit az 1960-as években aztán stúdiónak használtak. Itt vették fel például a Pink Floyd "See Emily Play/Arnold Layne" kislemezét.
 |
| Tehénfej és mázas cserépből készült képek a stúdió épületén |
A szűk kis Justice Walk-on átsétáltunk a
Lawrence Streetre. Ezen végig menve újra kiértünk a Cheyne Walk-ra és útközben
megcsodáltuk a sajnos bezárt The Cross Keys pub-ot. A pub 1708-ban nyílt és 2012-ig működött. Törzsvendégei voltak többek között Agatha Christie és Bob Marley is.
Bezárása után házfoglalók laktak itt egy ideig. Bár később sikerült eladni, félő volt, hogy az új tulajdonos luxusapartmanokat akar benne kialakítani. Végül a sok és erőteljes petíció hatására úgy néz ki, hogy ismét pubként fog működni.
 |
| The Cross Keys |
A Cheyne Walk sarkán van a híres Carlyle
Mansions, ahol több híres író is élt, például T.S. Eliot, Somerset Maugham
és Ian Fleming, aki itt tervezte meg első James Bond történetét, a később, 1952-ben Jamaicán megírt Casino Royal-t.
 |
| A Carlyle Mansion |
A háztömb
megkerülése után el is menekültünk a zajos Cheyne Walk-ról a Cheyne Row-ra. A 24-es számban volt Thomas Carlyle, híres skót történetíró lakása, akiről a fentebb említett mansion (bérpalota) kapta a nevét. Carlyle egyik fő műve a francia forradalomról szólt és nem sokon múlt, hogy fennmaradt. A kéziratot ugyanis kölcsönadta John Stuart Mill-nek, akinek a szobalánya gyújtósnak használta azt. Több év kutatómunkája veszett így oda, és Carlyle-nak nem volt sok kedve újra nekilátni, de miután Mill felajánlott 200 fontot kárpótlásul, újraírta a művét.
 |
| Thomas Carlyle emléktáblája |
Innen jobbra fordultunk az Upper Cheyne
Row-ra, ami egy gazdag és ezen a napon elképesztően szép utca volt. A japán cseresznye még virágban állt, de a már lehullott szirmai vastagon borították a járdát.
 |
| Szirom eső |
 |
| Upper Cheyne Row |
 |
| Az Antiquarius Building - jelenleg Anthropologie |
Ez a része a King's Roadnak már tetszik nekem. Kicsit arrébb sétálva, a túloldalon egy Pizza Express működik egy régi szép
épületben, a Pheasantry-ben. A királyi udvar számára tartották itt a fácánokat
még néhány évszázada. Aztán sok minden
 |
| A Pheasantry bejárata |
Ezután újra letérünk a King's Roadról, de
most észak felé a Markham Street-en, hogy ne egyenest a Sloane Square-re
érjünk. Barátságos kis utcákon mentünk - Elystan Place, Anderson Street.
 |
| Nyugalom |
A Blacklands Terrace-on mentünk vissza és
sajnos éppen lecsúsztunk, hogy bemehessünk John Sandoe könyvesboltba, amit az
egyik legjobb független könyvesboltként emlegetnek.
 |
| John Sandoe Books |
Ezek után szépen átsétáltunk a Sloane
Square-en, az egyik kedvenc teremen a metróig, és felszálltunk a Paddington felé.
 |
| Sloane Square |
A séta a Brompton Cemetery északi bejáratától
a Sloan Square-ig kb. 3 óra volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése