Az Inn of Court-ok, amikről szó lesz, ügyvédi (barrister) kollégiumok. A barristerek állnak az ügyvédi ranglétra tetején, és minden barrister tagja kell hogy legyen egy a kollégiumhoz tartozó irodának (chamber).
A kollégiumokban könyvtár, étkezési és szálláslehetőség is van. Ezen kívül van templomuk vagy kápolnájuk is. Londonnak négy barrister kollégiuma van: Inner Temple, Middle Temple, Lincoln's Inn, Grey's Inn.
Bár lehetne a Temple megállótól is indulni, mi most a Blackfriars megálló felől közelítettük meg a Temple Inn-t.
A megállótól nem messze áll a The Black Friar Pub a Queen Victoria Street 174-es számon.
1875 környékén épült, nagyon szép art deco belsővel. A Black Friar jelentése fekete szerzetes - a homlokzatán látható pocakos szerzetes is erre utal. A Blackfriars környék -a city egy része - nevét a dominikánus szerzetesekről kapta, akiknek a kolostora errefelé volt.
 |
| Black Friar Pub |
A túloldalon, a Temze felé látható az Unilever House neoklasszicista és art deco épülete, amit 1929-ben kezdtek építeni és 1930-ban vált az Unilever központjává.
 |
| Bal oldalt a híd, jobb oldalon az Unilever House |
A Tudor Streeten mentünk a Temple Court felé. Régen Alsatia volt a neve ennek a környéknek, ami a XV-XVII. században bizonyos privilégiumoknak köszönhetően bűnözők menedékhelyévé vált. A hatóságnak ugyanis nem volt itt joga intézkedni, s így ez volt a legrosszab hírű negyede Londonnak. De itt talált menedéket Daniel Defoe is 1692-ben, mikor körözték bizonyos írásai miatt. Alsatia 1697-ben veszítette el ezt a típusú függetlenségét és később szép lassan konszolidálódott.
 |
| A Temple Avenue a Temple keleti határa |
 |
| A Temple bejárata a Tudor Street felől |
A Tudor Streetről nyílik a Temple keleti bejárata.
A területen a XII. századtól 1312-ig a templomos lovagok temploma (Temple Church) és két csarnoka állt. 1312-ben feloszlatták a templomos rendet, és birtokaikat, így a londonit is, a pápa átadta a johannitáknak. De II. Edward nem vette ezt tudomásul, és saját birtokaként kezelte a területet. A Temple-t felosztotta belső (Inner Temple) és külső (Outer Temple) részre, és 1324-ben hivatalosan is Anglia birtokává tette. Vezetőjének az egyik kegyencét nevezte ki, akinek két évvel később a királyné elérte kivégzését. Ugyanebben az évben a királyt is lemondatták, majd 1327-ben bestiálisan kivégezték.
Ezután London polgármestere lett a tulajdonosa, majd 1333-ban III. Edward kegyencének, William de Langfordnak adott 10 éves bérleti jogot.
1337-ben azonban a király az Inner Temple egy részét - a nyugatit - bérbeadta egy jogásznak. Azontúl volt egy megszentelt és egy szenteletlen (Middle Temple) terület.
Miután VIII. Henrik feloszlatta a szerzetesrendeket, a jogászok ott maradtak bérlőként - és jelenleg is azok. A jelenlegi bérleti szerződésük kezdő dátuma 1608.
A bejárat után jobbra fordulva értük el Temple Church-öt. A templom szerepelt Dan Brown "Da Vinci kód"-jában, s azóta megnövekedett iránta a turisták érdeklődése.
A templom előtt álló oszlopon egy templomos jelképet láthatunk: a lovukat egymással megosztó lovagokat. Meglepő, de 2000-ben állították ezt a szobrot, azon a helyen, ahol a nagy londoni tűzvészt megállították. Ezzel mint egy ellenpontja Sir Christopher Wren Monument-jének (erről majd máskor), ami a tűz kezdőpontján emelkedik.
A templom előtt álló oszlopon egy templomos jelképet láthatunk: a lovukat egymással megosztó lovagokat. Meglepő, de 2000-ben állították ezt a szobrot, azon a helyen, ahol a nagy londoni tűzvészt megállították. Ezzel mint egy ellenpontja Sir Christopher Wren Monument-jének (erről majd máskor), ami a tűz kezdőpontján emelkedik.
 |
| A kör alapú régi templomrész, az előtte álló oszlopon meg az egyik templomos jelkép, a lovukat megosztó lovagok |
A templomot a XII. században építették a templomosok. Eredetileg csak a kerek része épült meg a jeruzsálemi Szent Sír Temploma alapján, majd később hozzátoldották a téglalap alakú részt is.
 |
| A templom belülről a régi rész felől. Két oldalon a híres kőszobrok (nem sírok) |
Korábban a Holbornban már volt egy kisebb, szintén kerek alapú templomuk, de onnan átköltöztek a jelenlegi helyszínre. A templomot 1185-ben, II. Henrik uralkodása alatt szentelte föl Heraclius, Jeruzsálem patriárkája. Az 1666-os nagy londoni tűzvész után Sir Christopher Wren újította föl, és ekkor került bele az orgona is.
 |
| A kerek részen végig szokatlan, groteszk fejek láthatók |
 |
| A "Memento Mori" jelképe Sir Edmund Plowden síremlékén |
Ezután szép udvarokon és kerteken át elsétáltunk a Middle Temple-ig, ahol a híres XVI. században épült Middle Temple Hall áll. Sok érdekesség kötődik ehhez a helyhez, például itt volt Shakespeare "Vízkereszt, vagy amit akartok" darabjának első előadása 1602-ben. Valószínűleg erről a helyről vette Robert Louis Stevenson - aki a Middle Temple tagja volt - az egyik ismert művében szereplők nevét. Azért gondolják így, mert a csarnok egyik híres ablakán, a Chancellor's Window-n, számos címer található, elsősorban jelentősebb tagok családi címerei. Egyik egy bizonyos Josephus Jekyll-é, míg egy másik Roburtus Hyde-é...
 |
| Middle Temple Hall |
 |
| A Middle Temple Hall kert felőli része |
A csarnokot keletről a korábban a Temzéig kivezető Middle Temple Lane, nyugatról pedig a Middle Temple Gardens határolja.
 |
| A Middle Temple Lane a Temple felől |
 |
| A Middle Temple Lane a Temze felől |
A Middle Temple Hall udvarának (Fountain Court) végében áll egy kis szökőkút, amely több írót is megihletett, mint például Dickens-t.
A szökőkúttól a Temze felé fordulva megpillantottuk a Middle Temple Gardens-t, ami egyes források szerint talán már a templomosok ideje alatt is kert volt.
 |
| Szökőkút a Fontain Courtban |
A szökőkúttól a Temze felé fordulva megpillantottuk a Middle Temple Gardens-t, ami egyes források szerint talán már a templomosok ideje alatt is kert volt.
 |
| Middle Temple Gardens |
Nyugatra a Temple-től, majdnem a Temzénél áll az Astor House vagy más néven Two Temple Place. Mi a Middle Temple Gardens jobb oldalában lévő kapun mentünk ki, hogy megnézzük. Bár nagyon réginek tűnik, valójában 1895-ben építtette Lord William Waldorf Astor, lakásnak és irodának. A külseje korai Erzsébet-stílusú, míg a belső részei a francia reneszánszt idézik. Jelenleg a Bulldog Trust Charity tulajdona. Néha kiállításokat rendeznek benne, és akkor meg lehet nézni a házat is belülről.
 |
| Az Astor House, tetején a Santa Maria modelljével |
Columbus hajója, a Santa Maria azért került a tetőre, hogy szimbolizálja az Astor család Amerikához fűződő kapcsolatait. Ugyanis az építtető őse, John Jacob Astor volt az első üzletember, aki megalapította az első amerikai nagyvállalatot, és ő volt az első amerikai multimilliomos is.
A Temple-től több irányba is el lehet indulni a The Strand felé északra, pl az Astor ház mellett a hangulatos Milford Lane-en:
 |
| Millford Lane, baloldalt az Astor House kerítése |
De ha a Temple területén maradunk, akkor a Devreaux Chambers felé mehetünk ki, ahonnan a George Pub-hoz érünk ki a The Strand-en.
 |
| Kijárat a The Strand felé |
A George 1723-ban kávéházként indult, majd 1830-ban átalakították hotellé, később pubbá.
 |
| A George belseje |
Úgy néz ki, mintha XVIII. századi lenne, pedig az 1890-es évek végén újították fel abban a stílusban. Állítólag egy fejnélküli lovag kísért a pincéjében, de nem bánt senkit.
A túloldalon éppen szemben áll a Royal Court of Justice neogótikus épülete. Az épületet Viktória királynő avatta föl 1882-ben. Ez a legfelsőbb bírósága Angliának és Wales-nek.
 |
| A Royal Court of Justice a George felől |
Az épület keleti részénél, a The Strand-on van a Temple Bar, ami hivatalosan a City nyugati határát jelzi. A nevéből következően, a középkorban itt egy sorompó állt, és a hagyomány szerint a király(nő) csak a Lord Mayor jelenlétében ment át rajta.
 |
| A Temple Bar |
A XVII-XIX. századig Sir Christopher Wren kapuja állt ezen a helyen, de aztán 1880-ban az út bővítése miatt lebontották és újjáépítették egy hertfordshire-i magánbirtokon. 1984-ben a Temple Bar Trust visszavásárolta (1 fontért), és 2003-ban áthelyezték a St Paul Cathedral mellé, így a Paternoster Square bejáratává vált.
1880 óta emlékmű van az eredeti helyén, tetején egy sárkánnyal, ami a City of London jelképe.
Kicsit kelet felé továbbmenve a The Strand a Fleet Street-ként folytatódik. Ez utóbbi Anna nagy kedvence, ezért arról ő fog majd írni egy másik bejegyzésben. Ezen a sétánkon viszont nem mentünk rajta tovább, hanem lefordultunk észak felé a Chancery Lane-en, s megcéloztuk a Lincoln's Inn-t.
A Chancery Lane a Fleet Street-et köti össze a High Holborn-nal, és számos érdekességet találhatunk itt.
A Maughan Library a King's College (London egyik fontos egyeteme) egyik fő könyvtára. A XIX. századi neogótikus épület egészen 2001-ig a Public Record Office-nak (nemzeti archívum) adott helyet és utána került az egyetem birtokába.
 |
| Maughan Library |
A könyvtár Sir Deryck Maughan-ról és feleségéről Lady Maughan-ról kapta a nevét, akik jelentős összeggel támogatták az egyetemet. Az 1851-ben elkészült épületet Sir James Pennethorne tervezte, de számos átalakítás és bővítés történt még 1868 és 1900 között. Az épület grade II listás.
Nagyjából a könyvtárral szemben található a The Law Society. Ez a szervezet a solicitor-okat fogja össze, akiket a barristereknél kevesebb jogosultsággal rendelkező ügyvédek.
 |
| The Hall of the Law Society |
Szintén a Chancery Lane-en található Ede & Ravenscroft boltja. A boltot 1689-ben alapították, és azóta készíti, árulja és kölcsönzi az ügyvédi, bírói és egyéb ünnepi hivatalos öltözékeket.
 |
| Az Ede & Ravenscroft üzlet hátsó bejárata |
A Chancery Lane-ről a Carey Street-re fordultunk, ahol régebben a csődbíróságok voltak. Hétköznaponként innen is be lehet menni a Lincoln's Inn-be - mi is ezt a bejáratot választottuk.
 |
| Carey Street |
Henry de Lacey, Lincoln earl-je adományozta a területet a joghallgatóknak a kora XIV. században. Ebben az időben még gyümölcsfás falusi környezet volt egy halastóval a közepén, míg előtte egy szerzetesrend birtokolta.
Ennek a kollégiumnak Morus Tamás volt a leghíresebb lakója, aki VIII. Henrik tanácsadója, később lord kancellárja volt. Ő írta az "Utópia" c. művet, ami az általa tökéletesnek tartott társadalmat írja le. Művében a gyerekek csak az idősektől leesett morzsákat kapják, a fiatalok kiszolgálják az időseket, akiknek viszont az a feladatuk, hogy szigorúan büntessék akár a legkisebb vétséget is. A papok kötelessége, hogy a gyermekeket - akik a köztársaság tulajdonát képezik - kötelességtudásra és engedelmességre neveljék és így majd az állam fönntartásában nagy szerepet tudnak játszani. A papok - mivel őbennük a legkevesebb életösztön - kapják viszont a legkíválóbb asszonyokat, hogy utódaik ne legyenek satnyák.
Milyen érdekes ellentmondás, hogy utópiájában megengedte a papi házasságot, s ezzel szembe ment a katolikus tanokkal, viszont ellenezte Henrik válását Aragóniai Katalintól. Mivel a pápa nem engedélyezte a házasság érvénytelenítését, Henrik ekkor még nem szakított teljesen Rómával, csak saját magát tette meg az angol egyház fejének. Engedélyezte magának a válást, és feleségül vette Boleyn Annát. Morus lemondott tisztségéről, és az esküvőn sem jelent meg, amit a király rossz néven vett. Az esküvő után a pápa kiközösítette Henriket, aki ezek után egyedüli egyházfőnek nyilváníttatta magát, és elvárta, hogy minden alattvalója esküdjön fel rá. Mivel Morus erre nem volt hajlandó, mert szerinte világi személy nem lehet egyházfő, börtönbe zárták, s további ellenkezése miatt végül lefejezték.
 |
| Morus Tamás szobra a Lincoln's Inn mellett a Carey Street-en |
 |
| Hátul a Lincoln's Inn kápolna és az Old Hall |
A Lincoln's Inn Chapel 1620 körül épült. Az alatta lévő impozáns, árkádos altemplomban számos anya hagyta itt magára annak idején a gyerekét, hogy majd az Inn nevelje fel a lelenceket. Ezek a gyerekek általában a Lincoln vezetéknevet kapták.
 |
| A kápolna belseje |
 |
| Az altemplom a kápolna alatt |
Az Inn nyugati részén helyezkedik el a később épült Great Hall és a könyvtár. A szerepe ugyanaz, mint a Middle Temple Hall-nak, azaz étkezés és összejövetelek, de koncerteket is tartanak itt.
 |
| A Lincoln's Inn könyvtára |
A könyvtáron túl van az Inn nyugati bejárata, ami a Lincoln's Inn Fields-re nyílik, ami London legnagyobb tere.
 |
| A Lincoln's Inn bejárata a Lincoln's Inn Fields felől |
A Lincoln's Inn Fields-et 1638-ban kezdték beépíteni, előtte sport és lovagi játékokra használták, de kivégzésekre is. Itt akasztották és négyelték fel például az I. Erzsébet elleni katolikus Babington összeesküvés 14 tagját is 1586-ban.
 |
| A Lincoln's Inn Fields parkjában |
 |
| A tér dél-keleti sarka |
Az eredeti épületekből mára már csak a tér nyugati oldalán álló Lindsey House (59-60.) maradt fenn. A XVIII. században, miután a környék kezdett lecsúszni, a lakók elérték, hogy a teret lezárhassák és így lassan megtisztult a környék.
 |
| A jobboldali épület a Lindsay House |
A tér leghíresebb házai a tér északi oldalán a Sir John Soane múzeumé (12,13,14.). Sir John, aki egy egyszerű kőműves fiából lett híres építész, maga tervezte a házát, s úgy rendelkezett, hogy halála után múzeum legyen belőle. Síremlékét már láttuk egy másik sétánkon.
 |
| Sir John Soane Múzeum |
Sir John ugyanis műgyűjtő volt, s hihetetlen mennyiségű műtárgyat halmozott fel a házában. A múzeum nem mondható hagyományosnak, mert iszonyatosan zsúfolt. Ingyen látogatható, de sajnos nem szabad bent fényképezni.
Ezután kisétáltunk észak felé a High Holborn-ra és onnan elmentünk a Cittie of Yorke-ba, amiről már szintén írtunk korábban.
Innen viszonylag könnyen elérhető lenne még a Grey's Inn, de azt egy másik séta alkalmából mutatjuk be.
Az Inns of Court-okat érdemes hétköznap meglátogatni, mert nem biztos, hogy hétvégén minden részük megnézhető, ráadásul akkor nagyon kihaltak, és teljesen más a hangulatuk.
