Még csak pár hónapja éltünk Angliában, amikor Gergő szülei meglátogattak minket. Akkor Londonnak még csak a "klasszik" részét ismertük. Őket is odavittük - Temze part, Big Ben, Parliament -, s mivel sajnos nem tudnak túl sokat gyalogolni egyszerre, felszálltunk a 11-es buszra a Westminsternél. A busz a Trafalgar Square után rátér a Strand-re, s onnan a Fleet Streetre, s már onnan láttam, hogy ez teljesen más környék, mint amit eddig megismertem!
De először kezdjük a Strand-el és az Aldwych-csel, amelyek szintén különleges helyek. Az ember itt sétálgatva az óriási paloták között érzi, hogy Anglia valaha tényleg világhatalom volt. A Strand Underpass-on indultunk el. Az Aldwych kereszteződésénél van a London School of Economics and Political Science. Az Aldwych-en van még az indiai, az ausztrál nagykövetség (India House, Australia House) és a Bush House, ami 2012-ig a BBC World székhelye volt.
 |
| Bush House |
A Strand-on a XII. századtól kezdve a gazdag emberek éltek. Évszázadokon keresztül volt a püspökök, udvaroncok lakóhelye, de palotáikat a XVII. századtól kezdve egytől egyig lerombolták, s új házakat építettek a helyükre.
Ennek ellenére, egy palota úgy néz ki, mintha régi lenne. A Somerset House-ról van szó, amit ugyan szintén lerombolták, de 1775-ben újjáépítették. |
| Bejárat a Strand-ről |
 |
| Belső udvar |
Amikor VIII. Henrik 1547-ben meghalt, a fia, VI. Edward még túl fiatal volt a trónhoz. Ezért ambíciózus nagybátyja, Edward Seymour kinevezte magát 'Lord Protector'-nak és a 'Duke of Somerset' címet adományozta magának. Mivel úgy gondolta, hogy e címek viselőjének igazán kijár egy palota, rögtön hozzá is fogott az építtetéséhez. Ugyan az övé volt a terület, de a palota építéséhez sok templomot és kápolnát kellett leromboltatnia, amely ellenkezett az akkori törvényekkel. Ezért 1549-ben börtönbe is került, de rövid időn belül elérte, hogy kiszabaduljon, és folytathatta az építkezést. 1551-re elkészült a palota, de a herceg nem sokáig élvezhette. Ellenlábasai ugyanis elérték, hogy 1552 januárjában hazaárulásért kivégezzék.
 |
| A palota terasza |
Az épület jelenleg a The Courtauld Institute of Art-é, melynek múzeumában Van Gogh, Manet, Monet, Gauguin, Cezanne, Gainsborough, Goya, Tiepolo, Rubens, Botticelli... szóval legközelebb bemegyünk!
 |
| A palota Temze felőli oldala |
Azt hiszem ezek a nagyon ronda alakok férfi szirének lehetnek. Az ír mondák szerint zöld hajuk van - ez végül is stimmel :-)
Nem tudom, hogy ki lehet, de ő sem szép... Sajnos nem találtuk meg sehol, pedig a többi domborműről több kép is van az interneten. Mivel a többiek római istenek, ezért valószínűleg ez is, talán Sol, a napisten.
A Strand két helyen is ketté válik, s mindkétszer egy-egy templom miatt. A közelebb látható a St Mary le Strand Church, a távolabbi a Fleet Street kezdeténél álló St Clement Danes.
 |
| St Mary le Strand Chruch és a St Clement Danes |
A St Clement Danes a Royal Air Force (Királyi Légierő) temploma. Tőle balra van a The Royal Courts of Justice épületének az egyik szárnya.
 |
| A háttérben a The Royal Courts of Justice egyik udvara |
A templom előtt áll Samuel Johnson szobra, aki kritikus, esszéíró, nyelvész, életrajzíró, humorista (persze nem a modern értelemben véve, inkább olyan ember, aki híres szellemes mondásairól), költő, moralista, drámaíró, politikai író (ma talán politológusnak mondanánk) és szónok volt. Szótára nagy szerepet játszott a mai modern angol nyelv kialakulásában. Magas és erőteljes alkatú ember volt, híres különös gesztusairól és tikkeléséről. Valószínűleg Tourette-kórban szenvedett.
A szótárban vannak mai szemmel nem túl píszí meghatározások. Például a zab magyarázata: gabona, amit Angliában általában a lovaknak adnak, míg Skóciában az embereknek. De magának is odacsípett az "unalmas" meghatározásánál: szótárt csinálni unalmas munka. Vagy a "lexikoníró: veszélytelen rabszolga".
A szótárban vannak mai szemmel nem túl píszí meghatározások. Például a zab magyarázata: gabona, amit Angliában általában a lovaknak adnak, míg Skóciában az embereknek. De magának is odacsípett az "unalmas" meghatározásánál: szótárt csinálni unalmas munka. Vagy a "lexikoníró: veszélytelen rabszolga".
 |
| Samuel Johnson |
Ahol a Strand két fele újra találkozik, áll a The George pub. 1723-ban kávéházként indult, majd 1830-ban átalakították hotellé, később pubbá. Állítólag egy fejnélküli lovag kísért a pincéjében, de nem bánt senkit. Úgy néz ki, mintha XVIII. századi lenne, pedig az 1890-es évek végén újították fel abban a stílusban.
 |
| The George pub a kép baloldalán |
Tovább haladva a Strand jobb oldalán van a Twinings boltja. 1706-ban vette meg Thomas Twinings a Tom's Coffee House-t, amely azelőtt is árult teát a kávé mellett. Nemsokára átalakult teafű és kávébolttá, és azóta is az.
 |
| A Twinings boltja |
A bolt utáni ház a Lloyds Banké.
 |
| A Lloyd's Bank épülete |
 |
| Amennyire tudták, elrejtették az automatát |
A bank épülete elől már jól látni a Temple Bar-t, ahol a Strand és a Fleet Street találkozik. A XVII. és a kései XIX. század között sorompó volt ezen a helyen, hogy szabályozzák a kereskedést. Az uralkodó minden esetben megállt itt, mielőtt a Westminster kerületből London City-be lépett. A polgármester ekkor felajánlotta neki a Sword of State-et (az egyik királyi jelvény) hűsége jeléül, majd az uralkodó belépett a city-be. Az oszlop tetején a várost védő sárkány látható. Eredetileg egy Christopher Wren által tervezett kapu is állt itt, ami átkerült a Saint Paul katedrális mellé.
 |
| A Temple Bar |
 |
| Viktória királynő a Temple Bar-on |
1887-ben építették két pub helyén a "The Bank of England" épületét, amit egyébként Sir John Soane tervezett. Az épület nagy részét Herbert Baker, egy másik híres építész leromboltatta, és újat építtetett helyette. Tettét egy harmadik híres építész a XX. század legnagyobb építészeti bűntényének nevezte.
A bank bérleti szerződése 1975-ben lejárt. Ezután egy építkezési cég bérelte, majd 1994-től a Fuller's Brewery, amely elegáns pubbá építtette át. Sajnos csak hétköznap van nyitva, ezért nem tudom mikor próbálhatjuk ki.
A bank bérleti szerződése 1975-ben lejárt. Ezután egy építkezési cég bérelte, majd 1994-től a Fuller's Brewery, amely elegáns pubbá építtette át. Sajnos csak hétköznap van nyitva, ezért nem tudom mikor próbálhatjuk ki.
 |
| Old Bank of England pub |
 |
| Utcakép |
Tovább sétálva érdekes cégért vettünk észre:
 |
| A Barclays Bank épületén lévő cégér |
Kellett lennie valamilyen magyarázatnak, hogy miért mókusok vannak a cégéren, mert a gosling kislibát jelent. A megfejtés: a Goslings Bankot a Twining testvérek alapították 1825-ben, a 'Sign of Ye Three Squirrels', azaz a "Három mókus" házban. Bár a házszámokat 1708-1760. között bevezették, nagyon sok háznak vagy meghagyták a nevét vagy az eredeti néven emlegették. A Goslings Bank1896-ban egyesült a Barclays Bankkal.
A következő házban van az Ye Old Cock Tavern. Eredetileg 'Ye Cock and Bottle' volt a neve ennek az 1549-ben épült pubnak, amely London legkeskenyebb public house-a. És valójában nem is itt állt, hanem a túloldalon: 1887-ben helyezték át a mostani helyére. Ráadásul 1990-ben tűz ütött ki benne, és megsemmisítette sok "eredeti' díszét, amit aztán fényképek alapján rekonstruáltak. De mindegy, mert úgy néz ki, mintha régi lenne.
 |
| Ye Old Cock Tavern |
 |
| St Dunstan in the West Church |
Már rég nincsenek a Fleet Street-en kiadók, de valahogy én mégis érzem, hogy milyen lehetett az újságírás hőskorában.
 |
| Megtartották a régi feliratokat |
 |
| Jobbra a Daily Telegraph volt szerkesztősége |
A Fleet Street neve ugyanis nagyon sokáig egyet jelentett az újságírással. 1500 körül kezdtek idetelepedni a nyomdászok és kiadók, s megrendelőik eleinte főleg a négy Inns of Court jogászai voltak. 1702-ben jelent meg itt Anglia első napilapja, a Daily Courant. Nagyon meglepődtem, hogy ezzel kapcsolatban azt nem tanították a sajtótörin, hogy egy nő, Elizabeth Mallet adta ki. Ezek szerint akkoriban nem volt túl kivételes, hogy egy nőnek vállalkozása legyen.
A Daily Postot Daniel Defoe alapította 1719-ben. 1785-ben kezdte működését a Daily Universal Register, mai nevén The Times, 1791-ben a The Oberserver, a világ első vasárnapi újságja. Még a következő lapok telepedtek meg itt 1821-1930 között: Guardian, Daily Telegraph, Daily Mail, Sunday Mirror, Sunday Times, The People, Daily Express, Sunday Express, News of the World, Financial Times, Daily Mirror, Morning Star.
A Daily Postot Daniel Defoe alapította 1719-ben. 1785-ben kezdte működését a Daily Universal Register, mai nevén The Times, 1791-ben a The Oberserver, a világ első vasárnapi újságja. Még a következő lapok telepedtek meg itt 1821-1930 között: Guardian, Daily Telegraph, Daily Mail, Sunday Mirror, Sunday Times, The People, Daily Express, Sunday Express, News of the World, Financial Times, Daily Mirror, Morning Star.
Az újságok és hírügynökségek persze vonzották a színészeket, művészeket, entellektüeleket: a környéken lévő sok pub és kávéház vendégei voltak többek között Samuel Johnson, Joshua Reynolds, William Hogarth, William Wordsworth, John Keats.
A XX. század elején óriási hatalmuk volt a kiadóknak, gyakran nemcsak tudósítottak a hírekről, hanem alakították is azokat (az eszközök finomodtak azóta:-)). A '80-as évek elejére mindennapossá váltak a nyomdászok, az újságírók és a tulajdonosok közötti ellentétek. Az előbbi két csoport nem akart átállni az új számítógépes technikákra, és vitáik voltak a munkaidővel kapcsolatban is. 1986-ban 6000 dolgozó hirdetett sztrájkot, miután Rupert Murdoch-kal, az egyik sajtóbáróval megszakadtak a tárgyalásaik. Nem tudták, hogy Murdoch már addigra fölépítette új nyomdáját az egyik kelet-londoni kerületben. Az új technológia sokkal gyorsabb és újabb volt, mint a régi, és három évvel később az összes újságtulajdonos követte Murdoch példáját és elköltözött a Fleet Street-ről. Az utolsó nagy "öreg", a Reuters, 2005-ben hagyta ott az utcát.
De az újságírók még most is visszajárnak a "templomukba".
Már majdnem a Fleet Street végén, egy jobbra nyíló utcában áll a St Bride's Church. Az eredeti épület valószínűleg London első temploma volt a VI. században. Ez is elpusztult az 1666-os nagy tűzvészben, de Christopher Wren tervei alapján újjáépítették. Sajnos a németek lebombázták a nagy részét, csak az esküvői tortához hasonlító tornya maradt meg, de szerencsére megint rekonstruálták. Hagyomány, hogy a templomban emlékeznek meg a háborúban vagy terrorista támadásban meghalt újságírókról. De nemcsak a közelmúlt halottjairól: megemlékező istentiszteleteket tartanak a régi nagy újságtulajdonosokért, híres szerkesztőkért, újságírókért is.
 |
| St Bride's Church |
 |
| Add caption |
A Fleet Street a Farringdon Streetig tart. A kereszteződés után már Ludgate Hillnek hívják. Innen már látszik a St Paul's Cathedral:
 |
| St Paul's Cathedral |
 |
| A Temple Bar régi kapuja |
Állítólag van rajta pár tüske, amire a kivégzettek fejét tűzték - majd legközelebb megnézem. Ha átmegyünk alatta, a Paternoster Squere-re, az egyik kedvenc teremre jutunk, ahol nagyon kellemesen keveredik a régi az újjal.
 |
| Paternoster Square |
 |
| A St Paul' Cathedral hátulról |
Innen egyenesen, a Cannon Streeten keresztül vágva, egy sétálóutcán, a Peter's Hill-en le lehet sétálni a Miillenium Bridge-hez.
 |
| Millenium Bridge |
Szemben a Tate Modern múzeum van, amelyben nagyon jó, állandó modern és időszaki kiállítások vannak.
 |
| Tate Modern |
 |
| Kilátás a Tate Modern egyik teraszáról |
Innen aztán tovább lehet sétálni a Temze parton, de azt egy másik bejegyzésben mutatjuk meg. A jelenlegi bejegyzés képeit több sétánk alapján kerestem ki. A séta hossza, ha nem megyünk be sehova, csak szép ráérősen sétálgatunk, akkor max. 2 óra.
