Clerkenwell-i séta

Mindegyik sétánkat élvezzük, de van, amelyiket jobban: most egy ilyen következik.



A Barbican megállónál szálltunk le, s egyenesen a Charterhouse Square-re mentünk.

A Charterhouse neve a karthuziánus szerzetesrend nevének elferdítéséből származik, ugyanis a területen ők telepedtek meg. Egy régi pestistemető helyére építették monostorukat 1371-ben. 1538-ig éltek itt, amikor VIII. Henrik feloszlatta az összes szerzetesrendet és leromboltatta vagy bezáratta az összes kolostort (Dissolution). Priorját - mivel ellenállt neki -  felakasztották, megnyúzták és felnégyelték, majd egyik kezét kitűzték a kolostor kapujára. A rend másik tíz szerzetese vagy fogságban vagy a vesztőhelyen végezte.

Ezután főrendek laktak benne, már ha lakásnak nevezhetjük, hogy a Duke of Norfolk itt töltötte háziőrizetét a kivégzése előtt. I. Erzsébetnek már örömtelibb eseményt jelentett a tartózkodás: a házban várt koronázására, míg örököse, I. Jakab itt rendezte be udvarát 1603-ban.

1611-ben a házat megvette az akkori London leggazdagabb közembere, Thomas Sutton. A következő évben meghalt, és végrendeletében jótékonysági alapítványt tett, hogy a házból kórház és szegényház legyen valamint iskola 40 szegény diák részére. Ide járt William Makepeace Thackeray és Robert Baden-Powell (BiPi - a cserkészet alapítója) is. Jelenleg nyugdíjasotthon.

Ezen a téren van a Florin Court is, ahol Poirot lakott a tévésorozatban.

Florin Court

A Charterhouse Streeten elindulva elhaladtunk a Fox and Anchor Pub mellett, ami szép példája a szecessziós stílusú építkezésnek.

Fox and Anchor

Innen már látszódott a Smithfield Meat Market. A helyen már 800 éve piac van; a jelenlegi épület a XIX. század végén épült.

A piacépület egyik tornya

Átsétáltunk a piacon, és kiértünk a West Smithfield-re. A környék a középkorban nem volt túl jó hírű: magas volt a bűnözés és itt tartották a nyilvános kínzásokat és kivégzéseket.

1305-ben például a skót szabadságharcost, William Wallace-t is ezen a helyen akasztották fel, belezték ki, majd még fel is négyelték. Emléktáblája a St Bartholomew Hospital falán látható.

De nemcsak őt: itt égettek meg vagy főztek meg élve több protestáns mártírt is, Stuart Mária idejében. A királynő állítólag a következő képen látható kapusházból nézte a kivégzéseket, miközben csirkét evett és vörösbort ivott hozzá.

A ház kapubejárata a XIII. században épült, míg a favázas részt 1595-ben építették rá. Később eltakarták egy semmilyen homlokzattal, és ez egészen 1916-ig, amikor egy német Zeppelin bombázásban megsérült, rejtve volt.

Ha az ember átmegy a kapusházon, akkor egy normann időszakból származó templomra, a St Bartholomew-the-Great-re talál, melynek egyes belső részei 1123-ból valók. De nemcsak erről híres, hanem arról is, hogy itt forgatták a Négy esküvő, egy temetés, a Szerelmes Shakespeare és a Másik Boleyn lány c. filmek néhány jelenetét.

A kapusháznak végül 1932-ben állították vissza az eredeti állapotát; ezért szerepel rajta az 1240-es és az 1932-es évszám.

A West Smithfield közepén van egy helyes kis park is, nagyon klaszz játékokkal.

Ezután visszasétáltunk a piac épületén, s befordultunk a Cowcross Streetre. Éppen ebédidő volt, s nagyon sokan sétálgattak vagy siettek valahova - igazi élettel teli környék volt!

A Peter's Lane-en átmentünk a St John's Streetre, amelynek a végén elértük a St John's Gate-et. 

A kaput 1504-ben építették, és ez a legrégibb megmaradt része annak a johannita kolostornak, amelyet 1140-ben alapított a rend. 1381-ben Watt Tyler követői lefejezték a priort és felégették a kolostort. Utána helyrehozták, de VIII. Henrik 1540-ben ezt is bezáratta. Ő a vadászaton használt sátrakat tartotta itt, valamint ez volt a Master of Revel, azaz az udvari mulatságokért felelős udvari tisztségviselő otthona is. Később a cím tulajdonosa felelt a színházakért is, így ő engedélyezte többek között Shakespeare színműveit valamint és helyet biztosított a próbáknak.

Az épületben ingyenes múzeum van, amely a johannita, a későbbi máltai lovagok életét mutatja be. Persze itt sem feledkeztek meg a gyerekekről:

Úrfi és johannita lovag

Áthaladtunk a kapu alatt, s elértük a St John's Square-t. Most nem mentünk be a johannita templom (Priory Church of St John) kertjébe - majd legközelebb.

Átvágtunk a Jerusalem Passage-on, s kiértünk az Aylesbury Streetre, ami nagyon hangulatos utca, telis teli szép házakkal, kávézókkal és étkezdékkel. 

Ahogy tovább sétáltunk és elértük a Farringdon Lane-t, látszott, hogy milyen közel vagyunk a St Paul katedrálishoz. A Shard (Szilánk) meg mindenhonnan látszik. Jobbra az Old Bailey kupolája látható.

Tovább mentünk a Farringdon Lane-en, kicsit kanyarogtunk a Pear Tree Court-on, majd elértük a Clerkenwell Close és a St James Walk találkozását. Az utóbbin mentünk tovább, útközben kellemesen keveredő régi és új épületeket láttunk.

A Woolbridge Street-re kiérve balra indultunk, s a Spa Fields Parkhoz érkeztünk:

A parkon átvágva kiértünk a Rosoman Streetre, ahol a régi Finsbury Town Hall áll, ami jelenleg tánciskola:

Az épülettel szemben nyílik az Exmouth Market, amely nyüzsgő, élettel teli utcácska. Még mindig ebédidő volt, s itt is jó sokan sétálgattak vagy álltak sorban a pecsenyésbódéknál. Persze nem sült kolbászért, hanem thai és afrikai ételekért.

Ahogy az utca végén balra lekanyarodtunk a Farringdon Roadra, azonnal megszűnt a tömeg, ami érthető, mert ez egy igen forgalmas utca:

Innen a Baker's Row-ra fordultunk, s a Crawford Passage-on és a Herbal Hillen keresztül elértünk a Clerkenwell Roadra. Közben elhaladtunk a Central School of Ballet mellett.

A Crawford Passage - Ray Street - Herbal Hill kereszteződése

Valamikor az órásairól volt híres Clerkenwell, talán a következő képen látható óriási óra is ennek az emléke:

A fenti kereszteződéssel szemben van a St Peter's Italian Church eléggé jellegtelen épülete.

Itt elkanyarodtunk balra a Hatton Gardenen. A következő kereszteződésnél, a Hatton Walk sarkán van a Tuffo's Place nevű szendvicsbár. ami eredetileg pub volt. Érdemes megnézni az épületét, még a vakablak is faragott!

A Hatton Walkon balra kanyarodva elértünk a Safron Hillhez. Ott jobbra fordultunk, s tovább haladva a Safron Street sarkán megláttuk ezt a régi gyárat, amit luxuslakásokká alakítottak át:

Végül elértünk a Cowcross Street folytatására, a Greville Streetre. Ott jobbra fordultunk, s az Ely Place-en megnéztük a Bleeding Heart Tavernt:

A történészek szerint ez a drámai név egyszerűen abból ered, hogy a középkorban élő katolikusok előszeretettel adták fogadóiknak ezt a nevet, utalva Szűz Mária vérző szívére. A másik általuk kedvelt két név volt még az Angel (angyal) és a Lamb (bárány).

De persze a nép ezt jobban tudja. Szerintük ugyanis az elnevezés a korai XIX. századból származik, amikor a terület névadója, Sir Christopher Hatton élt. A legenda szerint Sir Christopher boszorkánysággal szerezte meg vagyonát, mert a felesége, Lady Elizabeth felajánlotta lelkét az ördögnek. Az ördög persze el is jött érte, hozzávágta egy utcai vízcsaphoz, kitépte a Lady szívét, s eldobta. Ahol azt megtalálták, áll most az étterem. Egy kissé későbbi változat szerint ha bárki vízet pumpál az itteni vízcsapból éjfélkor, abból víz helyett vér fog folyni. Egy harmadik változat szerint meg a Lady kitépett szíve még akkor is dobogott, amikor rátaláltak...

Tovább menve a Greville Streeten kezdődik az ékszerészek "területe". Innen rákanyarodtunk újra a Hatton Gardenre, s elmentünk a Holborn Circus-ig.

A távolabbi a The City Temple, a közelebbi a St Andrew Holborn Church

Tovább indultunk a Holbornon jobb kéz felé:

A Holborn folytatása a High Holborn, ahol beültünk pihenni egy pubba.

Cittie of Yorke

Ezen a helyen a XV. század óta pub áll. 1695-ben az akkori pubot átalakították kávéházzá, mert akkoriban nagyon divatos volt a kávézás - de azért sört és bort is árultak. A '20-as évektől ismét pubként üzemel. Én nem voltam elájulva a borválasztéktól: sem Sauvignon Blanc, sem Shiraz nem volt, de Gergő elégedett volt a sörükkel. Vigyázat, vasárnap zárva van!

Jópofa szeparék a jobboldalon

Pár kép a High Holbornról:

A Kingsgate House nem sokkal a Holborn metrómegálló előtt van. A szobrokat (az ezután következő képen van a másik) 1903-ban helyezték ide, és az Edward kort reprezentálják. A képen az utolsó, VII. Edward szobra van.

És itt van I. Edward is. Legközelebb majd egy olyan képet készítek, ahol egyszerre szerepelnek. A ház egyébként a baptistáké.

Bár sétánkat még tovább folytattuk, de egy egészen másik környéken, az ott látottakat egy újabb bejegyzésben fogjuk bemutatni.

A séta körülbelül három és fél óráig tartott - pubozással együtt...