Egy St James's parki madárfotózásról érkeztünk a pályaudvarhoz délután 2 körül. Nem olyan rég angolokkal beszélgettem éppen arról, hogy most akkor mi is a pályaudvar neve, St Pancras vagy King's Cross. Nem tudták pontosan, de úgy sejtették, hogy a St Pancras a nemzetközi, a King's Cross meg a belföldi rész, és igazából ez két összeérő pályaudvar. Harry Potter vonata az utóbbiról indult.
 |
| A 9 és 3/4-ik vágány |
A St Pancras előtt áll a George Gilbert Scott által tervezett gyönyörű szálloda (régebben Midland, most Renaissance Hotel). Scott az egyik legtermékenyebb tervező volt, mintegy 800 épület tervezése vagy átépítése fűződik a nevéhez (pl. az Albert Memorial a Hyde Parkban).
 |
| A hotel |
A pályaudvaron belül van Paul Day Meeting Place című monumentális szobra, ami nemcsak a londoniakat, de még a mi családunkat is megosztotta. Maga a mondanivaló eléggé egyértelmű itt, a Eurostar vágányainál, amik Angliát és Franciaországot kötik össze. A szobrot Day magáról és francia feleségéről, Catherine-ről mintázta.
 |
| The Meeting Place |
A pályaudvart elhagyva először keletre indultunk el a Euston Roadon. Elég vegyes volt az utcakép: a nagy pályaudvarok környékén látható sokféle ember és nagy forgalom volt a jellemző.
Először a Lighthouse-t szerettük volna megnézni, ami egy ház tetejére épített világítótorony, de éppen renoválták, így ez kimaradt. A világítótorony eredete, bár az épület 19. századi, mégis bizonytalan. Az egyik elmélet szerint a földszinten lévő osztrigabár marketingfogása volt még abban a korban, amikor az osztriga olcsó étel volt és a világítótorony lámpájának a fényével jelezték a friss áru érkezését, ami így messziről is látható volt.
 |
| A világítótorony egy kölcsönvett képen (Photograph by Mike Peel) |
Innen a Euston Road déli oldalán indultunk visszafelé, aztán beljebb mentünk a kisebb utcákon. Az Argyle Square szinte minden háza kis hotel. Az "elhotelosodás" már 1860 körül elindult, igaz akkor ez inkább bordélyházakat jelentett. A prostitúció jelen volt egészen az 1990-es évekig, amikor rehabilitálták a környéket. A Pet Shop Boys 1987-es Kings Cross című számában még a sötétebb korszak jelenik meg.
 |
| Átmegyünk a Whidborne Street-en |
A Whidborne Street és Argyle Walk kis sikátorain, majd a Tonbridge Streeten és onnan a Bidborough Streeten mentünk tovább. A célunk a Woburn Walk volt, ami egy kicsikét még távolabb van. Ez az utca egy külön kis világ a boltjaival, kirakataival. William Butler Yeats élt itt, a 18-as számban, 1895-1919. között.
 |
| A Woburn Walk kirakatai |
Ezután meglátogattuk a különös, görög stílusú 1822-ben felszentelt St Pancras templomot.
A főbejárata az Upper Woburn Place felől van. A Euston Road és a templomkert felőli oldalon robosztus kariatídák állnak, kissé túlontúl is robosztusak. Ennek oka egy tévedés: alkotójuk, John Charles Felix Rossi három évig dolgozott rajtuk a műtermében, s amikor a helyükre szállította őket, vette észre, hogy nem férnek be a helyükre! Így hát a helyszínen feldarabolta, és megrövidítette a szobrokat. Szerencsére ez nem nagyon látszik, mert az alakok khitónjának redői lehetővé tették a műveletet.
 |
| St Pancras Parish Church |
 |
| A kariatidák |
A kert felőli kariatida sor a kriptát védi, amit az 1850-es évek óta nem használnak temetkezésre. A második világháború alatt légópince volt, most viszont kiállításokat tartanak benne. Amikor ott jártunk, egy olasz tárlatot láttunk, "Az anyag mint művészet" címmel.
 |
| Kiállítás a kriptában |
Miután megnéztük a kiállítást, átmentünk a Euston Road túloldalára, átvágtunk az állomás előtti parkocskán és elindultunk a később Cardington Street-té váló Melton Streeten. Londonban van néhány elhagyott, bezárt metróállomás, itt is volt egy ilyen szomorú épület. Maga a Euston metróállomás létezik, csak ez a kijárata szűnt meg.
 |
| A kihalt állomás |
A Cardington Street végén a London Temperance Hospital elhagyott, szomorú épülete készít fel minket a Hampstead Roadra. A kórházat egy antialkoholista egyesület alapította 1885-ben, és ezért kerülték az alkohol használatát a gyógyításnál, ami akkoriban igen elterjedt volt. 1939-1990-ig alkoholelvonóként üzemelt.
 |
| A kihalt kórház |
A Hampstead Road déli része úgy ronda, ahogy van. Zajos, piszkos és csúnya épületek mindenfelől. De mivel errefelé visz az utunk, kénytelenek vagyunk kibírni azt a 10 percet, amíg végig megyünk rajta.
 |
| Szürke, zajos, sivár |
Egy még, annak idején a London Eye tetejéről kiszúrt épületegyüttes mellett is elvitt az utunk – ez az Ampthill Estate - ami messziről inkább vidámnak tűnt a színes tetőivel, de így csak nagy szürke tömbök voltak.
 |
| Ampthill Estate |
A Mornington Crescenthez érve balra a Camden érdekes környéke található, de mi jobbra indultunk el. Ahogy távolodtunk a Hampstead Road-tól, egyre nyugisabb volt minden. Az Oakley Square és a Crowndale Road kereszteződésénél áll a Working Men’s College, a világ első dolgozók iskolája, amit keresztény szocialisták alapítottak 1854-ben.
 |
| Working Men's College |
A Crowndale Road-on továbbsétálva láttuk meg ezt a templomból átalakított színház épületet. A Theatro Technis az 50-es évek óta működő független színtársulat, erős ciprusi kötődéssel.
 |
| Független színház |
A St Pancras Hospital régi épületei és a St Pancras Gardens túloldalán van a Goldington Crescent Gardens. Keresztül sétálva rajta "megcsodáltuk" a Felhők című, de inkább daganatokra emlékeztető, rendkívül ronda szobrokat. Nos, nem csak nekünk nem tetszett.
 |
| Felhő |
A St Pancras Gardens egy szép nyugis (sír-)park, alig lézengett ott valaki rajtunk kívül. Először a St Pancras Old Church-öt néztük meg. Ezen a helyen állítólag már 4. század óta keresztény imahely található.
 |
| St Pancras Old Church |
 |
| A templom belseje |
A sírkert egybefolyik a parkkal, amelyben több igazán érdekes dolog keltette fel a figyelmünket. Egy furcsán tekergő fa, aminek az ágai mintha vonagló emberek lettek volna:
Thomas Hardy író és költő volt a felügyelője a vasúti építkezésnek 1865-től (eredetileg építésznek tanult). Az építkezésnél félbevágták a templomkertet, és a sírokat egyszerűen kiürítették. Hardy teljesen elszörnyedt, amikor meglátta a holtak összevissza heverő maradványait, főleg egy kétfejű csontváz rázta meg igazán. Óriási botrányt csapott, kötelezte a vonattársaságot, hogy hozza rendbe a bűnét, s a sírköveket felhalmozta ennek a fának a gyökere köré. Mondja két London könyvünk is.
Ezzel szemben a fánál elhelyezett táblácska szerint ugyan valóban Hardy ötlete volt a fa, de csak felügyelt arra, hogy rendben exhumálják a holtakat, ami szépen le is zajlott. Szóval lehet, hogy ez egy újabb városi legenda?
 |
| Hardy fája |
 |
| Soane mauzóleum |
A St Pancras-ról induló sínek alatt átkelve megcéloztuk a Camley Street Natural Parkot, ami fantasztikusnak hangzott itt a sok sín és ipari terület között, de balszerencsénkre szombaton zárva van.
Ez már a sokadik olyan sétánk volt Londonban, hogy a Regent’s Canalba ütköztünk.
 |
| Regent's Canal |
A csatorna a Paddingtontól folyik a Regent’s Park északi részén át egészen a dokkokig, közel a Canary Wharf nyugati részéhez. Rendkívül impozáns, ahogy ezt, a mostani sétánknál látott területet felújítottak és tovább fejlesztik.
A csatorna másik oldalán helyezkedik el ez a felújított rész, a Granary Square, szökőkutakkal, székekkel, padokkal a University of Arts London egyik kollégiumának a szomszédságában – ahova gyaloghídon lehet átmenni.
 |
| Granary Square |
 |
| Battlebridge Bassin |
Mi a Kings Place-en keresztül közelítettük meg a kikötőt, ami egy nagy irodaház, koncert- és kiállítótermekkel. Jelenleg itt van a The Guardian szerkesztősége.
 |
| Kings Place |
És, hogy visszanyúljunk a poszt elejére, egy másik hagyomány szerint a királynő sírja a Kings Cross állomás 9-es és 10-es vagánya alatt van, pont ami fölött Harry Potter szokott eltűnni.
Utunk vége fele, elértünk a Scala-hoz, az ismert koncerthelyhez. Napvilágnál inkább egy elhagyott szállodának tűnik elsőre, pedig most is működik.
 |
| A Scala |
Eredetileg mozinak készült 1914-ben, de az I. világháború közbeszólt, így másra használtak a már majdnem elkészült épületet. Moziként végül csak 1920-ban nyitott ki.
A '70-es évek elején a mozi profilt bővített és elő rock koncerteknek is helyt adott. Itt lépett föl pl. Iggy Pop és a Stooges is. Aztán egy ismerős mozzanat: 1974-ben a környéken lakók nem bírják tovább a zajt, petícióznak és roló lehúzva.
1981-ben mint Scala nyitott ki újra a mozi, majd 1993-ban csődbe ment.
1999-ben felújították, kibővítették, s azóta is működik mint mozi, diszkó és koncertterem. Fellepői között volt a Deftones, a Coldplay és Avril Lavigne.
Ez a sétánk körülbelül 3 és fél óráig tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése