2014. december 10., szerda

Soho 2. rész

Ez a bejegyzés a Soho sétánk második részét mutatja be. Az első részt itt találják.



Ahogy mentünk tovább a Brewer Street-en, megpillantottuk a Vintage Magazin Shop-ot a Great Windmill Street sarkán, Humphrey Bogart képével a bejárat fölött. Sok időt el lehet tölteni bent a retro poszterek és kártyák között.
Vintage Magazin Shop, Soho
Vintage Magazin Shop
Tovább menve egy szex shop és az Escape Bar között egy kis sikátor nyílik, - a Walker's Court - ami fölött a Maurice House van. Jobbra egy neonfeliraton a Raymond név áll. A név Paul Raymond-ra utal, akiről nemrég még film is készült "A szenvedély királya" (Look of Love) címmel, s aki szexújság kiadó és sztriptízbár tulajdonosként vált a Soho királyává és Anglia egyik leggazdagabb emberévé. Az övé volt a fent említett bár is. A Maurice House ablakában egy játékautó és általában egy játékló függ. Hogy miért, az rejtély.
Maurica House, Soho
Maurice House
A kis sikátorban van a "The Box", ami egy hírességek által is látogatott erotikus/szex revü. Annak idején például többek között megfordult itt Harry herceg, Jude Law és Emma Watson is.

Innen a Ruppert Street-re fordulunk be, majd  az Archer Street-et elhagyva értünk a Shaftsbury Avenue-ra. Nagyon híres utca, hiszen itt sorakozik egymás után sok West End-i színház.
A Gielgud sokáig Globe néven működött, hogy aztán átengedje a nevét Shakespeare rekonstruált Globe-jának a South Bank-en. Új nevét John Gielgud-ról, a híres színész-rendezőről kapta 1994-ben.
Gielgud Theatre, Soho
Gielgud Theatre
Az Apollo az egyik legismertebb színház, ahol pontosan egy éve nagy szerencsétlenség történt: előadás közben leszakadt a menyezet egy része és a balesetben 88 ember sérült meg. Többek között Vanessa Redgrave és Peter O'Toole is fellépett a színpadán.

A bárok és színházak miatt ez a környék mindig hemzsegett a zenészektől, így nem véletlen, hogy a környéken, az Archer Street-en volt a zenészek találkozóhelye a 20-as, 30-as években, majd később itt alakítottak meg egy zenész szervezetet is. A zenészek hagyományosan az utcán álldogáltak, arra várva, hogy valaki fölbérelje őket a különböző rendezvényekre. Ez a tradíció 1961-ben szűnt meg, az utcai gyülekezés betiltásával.
Archer Street, Soho
Archer Street
A Shaftsbury Avenue-ról a következő sarkon visszafordultunk a Soho-ba a Wardour Street-en. A St Anne templom hátát könnyű megközelíteni, mivel nyilvános park, viszont a bejárat a Dean Street-ről nyílik, és annyira el van rejtve, hogy elég nehéz megtalálni. Sajnos mi már túl későn értünk oda, s így be sem tudtunk jutni, csak egy nagyon kedves tiszteletessel beszéltünk a kapuban. A templom a 17-dik század végén épült, részben Sir Christopher Wren tervei alapján, de lényegében semmi nem maradt az akkori épületből. A tornyot ugyanis statikai problémák miatt még a 19. század elején újjáépítették, a tornyon kívüli részt pedig a németek porig bombázták a második világháborúban. A most látható állapotát 1991-ben nyerte el.
St Anne's Church, Soho
St Anne's Church
A francia kapcsolat rendkívül erős itt, a Soho-ban. Míg korábban a hugenotta menekültek lakták a negyedet, a francia kommün után újabb francia migránsok jelentek meg. Egyik ismert találkozóhelyük volt az Old Compton Street. Itt volt visszatérő vendég Verlaine és Rimbaud is, akik 1872-ben érkeztek Londonba.
Ez az utca a központja a meleg közösségnek, és itt robbantott a szélsőjobboldali David Copeland 1999-ben szögbombát az Admiral Duncan Pub-ban. A neonáci Copeland-et nem csak a melegek, de a feketék és a bangladesiek (és gondolom mindenki aki másmilyen mint ő) is irritálták. Ez volt a harmadik robbantása - az előző kettőt Brixtonban (Dél-London) és a Brick Lane-en (Kelet-London) követte el. A 3 robbantásban 3-an meghaltak - mind az Admiral Duncan előtt - és 139-en megsérültek.
Admiral Duncan, Old Compton Street, Soho
Admiral Duncan
A French House a Dean Street egy másik híres pubja. Eredetileg York Minster (York-i székesegyház) néven működött 1910-től 1984-ig. A második világháború alatt De Gaulle egyik törzshelye volt és sok író, művész látogatta, többek között Dylan Thomas és Francis Bacon. Azután változtatták meg a pub nevét, miután 1984-ben tűz pusztított a székesegyházban, és kiderült, hogy az azonos név sok keveredést okozhatott az évek folyamán. Azt beszélik ugyanis, hogy míg a pub kapta egy részét az adományoknak, a katedrálisnak meg a pub vörösborszállítmányából jutott...
French House, Dean Street, Soho
French House
A Dean Street és a Romilly Street sarkán van a Golden Lion pub. Itt szedte fel áldozatai egy részét a hirhedt sorozatgyilkos Dennis Nilsen a 80-as évek elején. Legalább 15 fiatal férfit ölt meg 1978 és 1983 között. Nilsen korábban tábori szakácsként majd a londoni rendőrségnél dolgozott. Az áldozatait a lakására csalta, ahol általában megfojtotta őket.
Golden Lion Pub, Dean Street, Soho
Golden Lion
A Dean Street 64 (már lerombolták), majd 28-as száma volt Karl Marx két lakóhelye 1850 és 1856 között. Felesége, Jenny örökségéig nagy szegénységben éltek itt, s még három legfiatalabb gyereküket is elveszítették. Marx innen járt át a British Museumba anyagot gyűjteni, többek között a jóval későbbi főművéhez, a Tőkéhez is. Holland származású feleségének a nagybátyja volt az alapítója a híres Philips gyárnak, aki természetes gyanakvással figyelte a Marx által is népszerűsített szocialista mozgalmat és így mikor Jenny támogatást kérve elutazott hozzá Eindhovenbe, elutasította őt.
A házban 1926 óta étterem működik Quo Vadis néven, amit 2008 óta a Hart fivérek üzemeltetnek. Azóta egyszer elnyerte az év étterme címet, és Gordon Ramsay is a kedvenc éttermekként emlékezett meg róla.

Az utca híres klubja a médiamunkásokat és művészeket befogadó Groucho, melynek tagja például Noel Gallagher az Oasis-ból, Stephen Fry komikus és író és Terry Pratchett, Anglia egyik legolvasottabb írója. A klubot tizenöt médiaügynök, kiadó és író alapította 1985-ben. A barátjaiktól egyenként 500 fontot kértek, s a kapott összegből felújították a 45-ös szám alatti régi olasz éttermet.
Groucho, Dean Street, Soho
Groucho
A Bateman Street-en ástsétáltunk a Frith Street-re, ahol többek között a híres romantikus festő, John Constable is élt az 1800-as évek elején rövid ideig.
Constable házával nagyjából szemben, az utca másik oldalán lakott a 8 éves Mozart az apjával, amikor európai zenei turnéja alkalmával 1764-65-ben Londonban koncertezett.
Johann Sebastian Bach tizenegyedik fia, Johann Christian Bach, aki Londoban élt és tanára volt Charlotte királynénak - III. György feleségének - össze is barátkozott a fiatal Mozart-tal és meg is látogatta őket ezen a helyen.
Az 1920-as években John Logie Baird a híres feltaláló és mérnök - egyike azoknak, akiknek a nevéhez a televizió köthető - is az utcában lakott, néhány méterre a Mozart háztól. Az utcában levő lakásában demonstrálta először a televízió működését.
Frith Street, Soho
Frith Street
A Romily Street-en átsétáltunk a Greek Street-re, ami az 1760-as években idemenekülő és letelepülő görögökről kapta a nevét. A két utca sarkán van a híres, újságírók által látogatott Coach and Horses pub, ahol a Private Eye szerkesztősége találkozik kéthetente a 60-as évektől.
A Shaftsbury Avenue felé elindulva megpillantottuk a Palace Színház-at. Miután elmentünk mellette, a Charing Cross Road kereszteződéséhez értünk, ahol a Cambridge Circus van. Furcsa mód, a Google Map nem jelöli, csak az azonos nevű buszmegállót. A színháznak, ami a tér legdominánsabb épülete, itt van a főbejárata. Eredetileg Royal English Opera House-ként építették 1889-ben. Tervezője T. E. Collcutt, a kor híres építésze volt, akinek a nevéhez fűződik a Strandon lévő Savoy Hotel is.
Palace, Cambridge Circus, London
Cabridge Circus
A Cambridge Circus-ról a Moore Street-en keresztül visszaértünk a Greek Street-re, de a sétánk további részét a következő bejegyzésben olvashatják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése